Basszus. Na ilyet még nem szoptam. De szerintem ti se. De ha meg igen, akkor nyugodtan együtt lehet velem érezni. Tehát... nézzük este a TV-t anyuval, kérdezi, h akarok-e menni Mohára? Mondom nem. Hajnal nyolckor megkérdezi megint. Kicsit kómásan, de még mindig nem. Felkelek, elviszem Apu cipőjét a Mr. Minnet-be, takarítok, elvagyok. Csörög Hajnika, h jön értem, megyünk Mohára. MIVAAAAAAAAAAN????? Nem. Takarítok... Hát végülis 5 órán belül ott voltam Mohán. (Jelzem 40 perces az út Mohára)

Hétvége összefoglalva: ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ. Részletesebben?
- Sok gyerek, mind 12 év alatti
- Kevés korombeli
- Mindenki nagyon....khmm... "zöld" ... effektíve nagy részük nem aza aranyos vidéki féle, hanem aza igazi ZÖLD emberke, aki ujjal mutogatna rám legszívesebben, mint galád városira
- Kevés alvás
- Sok rajzfilm
- és a gyerekek mind-mind engem szadiztak.

Ja, és mindenki vagy Viceroy-t, vagy BOND-ot, vagy kék szofit szívott. Csendes kis falu ez a Moha... az isten háta mögött van. Pontosabban Székesfehérvár mellett. Szeretem az unokatesóimat, csak az időzítés volt nagyon szar. Nem most kellett volna, nagyon nem. Hajnikának meg mostmár télleg nem mondok semmit, mert egyszerűen mindent elmond Anyámnak. Naszép.