Nos, hadd foglaljam össze az első évemet Szegeden. Szeged egy csodálatos város, nagyon sokat tanultam. Nem csupán azt, hogy a növény családok latin neve az nem aceae, hanem áceé, hanem azt is, hogy minden egy napra szól. Minden barátságért, minden szerelemért, minden sikerért meg kell küzdeni nap, mint nap. Semmi sem szól egy életre. Ez lesz az utolsó éjszaka, amit Szegeden töltök az első évemből. Nagyon fog nyáron hiányozni Szeged. 

Bizonyos barátokat el kell engedni, bizonyos szerelmeket meg kell érteni. Vagy fordítva. Vagy mindkettő. Mindig vágyom a szerelemre, és mindig mikor úgy érzem, hogy igen, most össze fog jönni, be kell látnom, hogy nem úgy működnek a dolgok. Van, akinek az a feladata ezen a földön, hogy szerelmes legyen, és világra hozzon valakit, aki többet tesz majd a világért. Talán épp az által, hogy egy olyan embert ad a világnak, aki fontos dolgokat vihet végbe. Egy ilyen adomány nem feltétlen egy anyától származhat, akár egy tanár is megváltoztathatja az ember életét. Nem tudom még, hogy mi a dolgom ezen a földön, de sajnos újra szembesülnöm kell vele, hogy nem az, hogy én szerelmes legyek. Valami más. Mikor szerelmes leszek, mindig szembesülnöm kell vele, hogy ez nem így való. Talán következő félévben egy kicsit több eszem lesz. 

Nem tudom, hogy Zsófival hogyan fognak alakulni a dolgok következő félévben, mert már ez a félév is elég cinkes volt. Adél átmegy az orvosira. Talán őt nem veszítem el teljesen. Benőhöz lejön Szandra. Talán őt sem fogjuk elveszíteni teljesen. Narit nem akarom elveszíteni. Pannát sem. Viszont Csaba kizárt, hogy velem marad. A következő félév tartogat még számomra meglepetéseket, akárhogyan nézem. Rosszul érzem magam, pedig hibátlan lett a felmondásom, és a jegyzőkönyvemmel is jól állok. Meg kell tanulnom holnapra 30 növényt, ami nem egy kihívás. Mégis fáj, hogy most valami meg fog változni. Elvesztettem valami fontosat, és nem jövök rá, hogy mi az.